2017. február 14., kedd

A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.


A Szent Családra gondolva ami jót tesz nekem, az az ő egyszerű életmódjuknak az elképzelése. Kis Szent Teréz


A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)


“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1 Jn 4.18

A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni; az Ő szeretete ki tudja űzni minden félelmünket.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)


Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. Anthony Robbins


Csodálatos a rózsafüzér imádságának egyszerűsége és mélysége… Az ismétlésnek, is megvan a maga jelentése. Olyan ez, mint a szívdobogás. A szívdobogásból hiányozna az élet? Vagy mint a tenger hullámverése. Ebben ne lenne áhítat?
A rózsafüzér imádkozása által Mária Szívén keresztül Krisztus és Rajta keresztül a teljes Szentháromság szépségének szemlélésébe és mély szeretetének megtapasztalásába nyerünk betekintést.


Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)


Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk. Richard Exley


Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod. (Tertseegen)


„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak.” (Ef 5,10) Önálló gondolkodásra biztat Pál apostol. Összekuszálódott világunkban – amelyben összefonódik a jó és a rossz – kell megítélnünk, hogy mi kedves az Úrnak. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne éreznénk, hogy milyen szétválaszthatatlanul kapcsolódik össze benne a jó és a rossz. Mi alapján fogadjunk el, vagy utasítsunk el? Mi igazít el bennünket? Hogyan döntsünk? Pál apostol ad támpontot. A világosság gyümölcseiről ír az efezusi gyülekezetnek: Jóság, igazság, egyenesség. Ez a döntésben a mérce.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


„Jézus így válaszolt a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból az élő vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.”” (Jn 4,13–14) „Adj innom!” Lenyűgöző, ahogyan Jézus megszólít! Kiválaszt egy hétköznapi pillanatot, s egy gesztussal elindít egy mély, életet megfordító párbeszédet. Ezt csak Isten Fia teheti! És máris az örök életről, az élő vízről beszél, amelyet ennek az asszonynak – a samáriainak! – kínál. Az asszonyban elindul valami, megy, és hirdeti: Jöjjetek, lássátok azt az embert (…): vajon nem ez-e a Krisztus? Adj innom! – szól hozzánk Krisztus. Mikor épp „vízért megyünk”, és nem is számítunk tán a megszólításra. És Jézus csendben szól, hív, tanít, szavával eltalál, hirdeti nekünk is az Atyát, és megfordítja életünket. Áldott az a perc, amikor találkozunk vele!
(Kőháti Dóra)


MIKOR MÉG SEMMI NEM LÉTEZETT

Mikor még semmi nem létezett,
nemzetek, népek, királyok és bölcsek.
Nem volt még ember és földi élet sem,
Te akkor már szerettél engem.
Hatalmak jöttek, és tűntek el,
de oly csodát, mint Te, senki nem tehet.
A Földnek kincse nem érhet fel Veled,
és senki másé nem lesz már szívem.
Eljöttél, feláldoztad magad.
Szenvedtél azért, hogy célt mutass.
Helyettem meghaltál, hogy éljek,
és ezért követlek – bárhová!


„Pál írja: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12) Pál apostol és más nagy keresztény emberek életére fölnézünk. Csodáljuk hitüket, bátorságukat, egész életüket. De ne elégedjünk meg az ilyen megállapításokkal: „Ők különbek, átlagon felüli hitet kaptak”, és így tovább! Keressük meg a különlegességük forrását! Pál hitével kapcsolatban nem egy állapotról ír, hanem egy érési folyamatról, amelynek elején az áll, hogy Krisztus megragadta. Volt személyes találkozása. Utána tudatosan kereste Jézust, és követte útmutatását. Európába is azért hozta át az evangéliumot, mert Jézus utasítását kapta álmában. Folyamatosan mellette döntött, ezért erősödött meg a hite. – Ha mi egyszer Jézus mellett döntöttünk, keressük továbbra is a vele való találkozás minden lehetőségét, kihasználva az alkalmas időt! Így lesz nekünk is fénylő hitünk és csodás istentapasztalatunk!
(Missura Tibor)


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs; Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)



Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.