2017. február 6., hétfő

A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.


A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni az emberbe.


„Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” (Péld 14,34)

A mi Urunk nemcsak az egyes ember életére figyel, hanem a nemzetek sorsára is. Ezért imádkozzunk a népek vezetőiért! Nem elég az, hogy valaki jóképű vagy jó beszédű, esetleg nagyokat ígérő. Olyanokat állítsunk a kormányzás szolgálatába, akik tudnak és akarnak is Istenre figyelni. Aki még a tíz parancsolat legegyszerűbb rendelkezéseit – ne ölj, ne lopj, ne hazudj! – sem tartja magára és környezetére nézve kötelezőnek, az a Biblia szerint nem alkalmas a nép vezetésére. A történelem is ezt igazolja.
(Missura Tibor)


Az ima életforma, nem egy-egy kiszakított pillanat vagy időszak az életünkből.


Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít. (Simone Weil)


Ha szükségem van valamire és egy szegény emberhez fordulok - mesélte a rabbinak valaki -, barátságosan fogad és amennyire tud, segít. Ha egy gazdaghoz megyek, szóba sem áll velem. Mondd, miért ilyen furcsa ez a világ?
- Gyere az ablakhoz és nézz ki! - mondta a rabbi látogatójának. - Mit látsz?
- Hát mit látnék?! - válaszolta a látogató. Látom az utcát, a fákat; a járókelőket, egy fiatalasszonyt a gyerekkocsijával, a botjára támaszkodó öregembert...
- És most gyere ide a tükörhöz - szakította félbe a rabbi. - Mit látsz?
- Micsoda kérdés, mit látnék, ha a tükör előtt állok?! Természetesen magamat.
- Látod, így van ez. Üvegből van az ablak is meg a tükör is. De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...


Látod, Uram, hitem próbája
mindig, mindig az a másik ember.
Aki bánt, feldühít, elkeserít.
S csak nagyritkán látom meg benne
az általad elrendelt testvért.

Kérlek, taníts meg Téged keresni,
de ne csak magányos csendességben,
a templomi áhítatban,
vagy belsőleg vizsgált önmagamban,
hanem a másik emberben, s igazán benne!

Hajdú Zoltán Levente


Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)


Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.


... mit ér a környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?


Nem válhatsz azzá, amivé akarsz,
ha olyan maradsz, amilyen vagy. (Ray Keller)


„Pál írja: Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,27)

Mutasd meg a ruhád, és megmondom, hogy ki vagy! Bár nem a ruha teszi az embert, megfelelő öltözék nélkül még Hamupipőke sem mehet a bálba. Az új teremtésben megígért földre pedig csak egy öltözet ad belépési jogot: Krisztus. Egyedül ő az a ruha, aki nemcsak külsőleg takarja el az esetleges fogyatékosságokat, de azt, aki magára ölti, belülről is átformálja.
(Győri Tamás József)


Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)


Ritka dolog focimeccsen, hogy egyik kapus a másiknak úgy lő gólt, hogy a saját tizenhatosán belülről hatalmasat rúg a labdába, mely kb. 90 métert megtéve egyet lepattanva a hálóban köt ki. Ez a ritkaság megtörtént az angol fociligában néhány hete, és a szenvedő fél nem más, mint magyar válogatottunk egyik kapusa. A történetet nem is ezért érdemel említést, hanem azért, mert az ily módon gólt szerző kapus láthatóan nem örült a találatnak, pedig ezzel vezetést szerzett csapatának. A gólszerző kapus a mérkőzés után az egyik televíziós csatornának ezt nyilatkozta:

"Beszéltünk utána (az ellenfél kapusával), és elmondtam neki, hogy együtt érzek vele. Nem kellemes szituáció. Nekem is volt hasonlóban részem még nagyon régen, ezért nem ünnepeltem. Örültem neki, hogy megszereztük a vezetést, és bíztam benne, hogy begyűjtjük a három pontot, de ez szörnyű érzés egy kapusnak."

Ilyen együttérzést a mai pénzzel tele focivilágban? Meglepő és örvendetes volt számomra olvasni ezt az emberi, empatikus nyilatkozatot. Vajon nekünk a hétköznapi életünkben időnként sikerül ennyire együtt éreznünk valakivel, aki nehéz helyzetbe jut?