2017. február 2., csütörtök

A kereszténység ideálja a jézusi szeretet, amely kész életét adni embertársaiért. Ez az ideál természetesen érvényes a szexualitás és a házasság területén is. A világ telve van szexuális kizsákmányolással, önzéssel, a családi életben pedig feszültségekkel, válással. Sokan azt hirdetik, hogy ez nem is lehet másképp. A kereszténység hisz a tiszta szerelemben, a hűségben, az egymásért hozott áldozat teremtő erejében. Tapasztalja, hogy az elmélyült emberségben, különösen pedig a krisztusi elvek alapján ma is lehetséges a boldog családi élet. (Tomka Ferenc)


Amikor bűntudatod van, akkor sokszor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.


Az újjászületés az embernek tetőtől-talpig való megváltozása, minden tekintetben és vonatkozásban. (Spurgeon)


Csalódni kell, hogy emberismerő legyél.


Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat. Ámen


Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek. (Gyökössy Endre)


Ha valakinek törékeny, csetlő-botló, gyenge hite van, az térdeljen, imádkozzék, menjen hívő közösségbe, mert ott hitek, imádságok összegeződnek. Láthatatlan fénysugár veszi azt körül, és egymás hite által épülünk. (Gyökössy Endre)


Kis erényeinkkel, az árnyékban gyakorolt szeretetünkkel lelkeket térítünk meg a távolban.
Kis Szent Teréz


Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.
Kalkuttai Teréz anya


Még nem jártam iskolába, amikor érdeklődni kezdtem az olvasás iránt. Édesanyám kezembe adta régi olvasókönyvét, amit gyerekkorából őrzött. Ebből az egyik történet különösen a szívemhez nőtt, ám még nem sejtettem, hogy későbbi éveimre is hatással lesz. Egy kisfiúról szólt, akinek volt egy kis lapátja. Amikor egyik télen nagyon sok hó hullott, akkor kiment a házuk elé és megpróbált lapátjával a bejárati ajtótól utat vágni. Egy járókelő megállt és álmélkodva figyelte igyekezetét. Majd megszólalt: Kisfiam, hogy gondolod, hogy ilyen aprócska létedre megbirkózol ekkora feladattal? A gyermek munkáját megszakítva komolyan válaszolt: Úgy, hogy apránként! – majd folytatta a lapátolást.
Isten ezt a történetet idézte fel bennem, amikor gondok tömkelege vett körbe. Emlékszem, hogy “felnőtt” énem miként próbálta gúnyolni a bennem lévő gyenge “gyermek” bizakodását: Hogy gondolod azt, hogy valaki, aki annyira alkalmatlan, mint te, megbirkózik az előtte tornyosuló hatalmas heggyel? Válaszul a régi kisfiú mondata szólalt meg bennem: “Úgy, hogy apránként!” – és az Úrra támaszkodva szép lassan megoldódtak gondjaim.


„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)
A tegnapi ige gondolatmenetét folytatja a mai mondanivaló. Az elcsüggedt, az egyedül maradt, a depresszióval küszködő embernek hirdeti Isten közelségét és segítségét. Arról tudósít, hogy nem a sikereseknél vagy a győzteseknél lehet őt megtalálni, hanem nézzünk körül a magunk köreiben, és fedezzük fel a saját életünkben is jelenlétét! A „véletlenben” is ő van jelen. Adjunk hálát ezért a közelségéért és bennünket kereső szeretetéért! (Missura Tibor)

Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)


Milyen sok dolgot természetesnek veszünk életünkben. Azt, hogy napról napra felébredünk, hogy szeretteink mellettünk lehetnek, hogy van két fülünk és két szemünk, melyekkel érzékeljük és befogadjuk a külvilágot. Pedig ezek mind-mind Isten ajándékai életünkben. Adj hálát Istennek azért, hogy láthatsz és hallhatsz! Hogy ez a két dolog mekkora kincs, talán az tudja igazán, akitől elvétetett. Semmi sem természetes az életünkben, mert mindent úgy kaptunk.