2017. január 21., szombat

A szeretetnek a lelke nem abban áll, hogy elnézzük az ellenség hibáit, hanem abban, hogy szeretjük annak érdemeit.

Ahogy az apa ül a fotelben, még forrongnak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba… Kezébe temeti az arcát.
“Mikor lesz ennek vége?” – kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele… Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik.” – gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának…” Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! – mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?
Ahhoz, hogy Isten és a lélek a mélyben érintkezzen egymással, a szívünknek meg kell sebződnie: megsebződnie Isten szeretetétől. Istennek lényünk legmélyét kell megérintenie ahhoz, hogy többé ne tudjunk meglenni nélküle. A szeretet sebe nélkül az imánk sem lesz több, mint intellektuális gyakorlat vagy jámborkodás; nem lesz bensőséges egyesülés Azzal, Akinek szintén megsebződött a Szíve irántunk való szeretetében.
Jézus emberségének középpontja az Ő megsebzett Szíve, amely azért nyílt meg, hogy az isteni szeretet kiáradhasson ránk, és mi elérhessünk Istenhez. Csak akkor tudjuk befogadni a szeretetnek ezt a kiáradását, ha a mi szívünket is megnyitotta egy seb. Akkor válik életünk és imádságunk azzá, aminek lennie kell: szívközelséggé.
A seb, amit a szeretet okoz bennünk, időszakok szerint sokféleképpen megnyilvánulhat: Lehet vágyakozás, Jézus lázas keresése, fájdalom és bűnbánat, szomjúság Isten után, a távollét miatti haldoklás. Lehet édesség, ami kitágítja a lelket, kimondhatatlan boldogság. E seb olyan lénnyé tesz bennünket, akit Isten mindörökre megjelölt, aki már nem tud másképp élni, csak Vele együtt.

Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)



Amikor az Úr megnyilatkozik előttünk, természetesen meg szeretne gyógyítani minket keserűségeinkből, bűneinkből, keménységünkből… De fontos megértenünk, hogy bizonyos értelemben inkább arra törekszik, hogy megsebezzen, mint hogy meggyógyítson. Azzal adja meg az igazi gyógyulást, hogy egyre mélyebben megsebez. Bármit tegyen is velünk Isten, jöjjön egészen közel, vagy tűnjön távolinak, érezzük gyengéden szeretőnek vagy közömbösnek, a cél mindig az, hogy szeretetével egyre inkább megsebezzen.
Még akkor is, ha például úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket, otthagyott a bűneinkben, a lelki szárazságunkban, csak azért teszi, hogy még jobban megsebezzen: „Az a szegény lélek, aki biztosan érzi, hogy inkább kész meghalni, mint megsérteni Istent, ugyanakkor a buzgóságnak egyetlen szikráját sem érzi, csak dermesztő hidegséget, ami annyira elgyengíti, hogy szüntelenül nagyon is érezhető tökéletlenségekbe esik; ez a lélek egészen sebzett, mert szeretetének nagy fájdalmat okoz, hogy Isten úgy tesz, mintha nem látná, hogy mennyire szereti, úgy bánik vele, mint egy olyan teremtménnyel, aki nem is tartozik hozzá, mintha hibái, hanyagságai és hidegsége közepette a mi Urunk ezt vetné a szemére: „Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, hiszen a lelked nincs velem?” Ez a fájdalom lándzsájával döfi át a szívét, ami ugyanakkor a szeretet dárdája, mert ha nem szeretne, nem sújtaná le az az aggódás, hogy nem szeret.”
Isten olykor hatásosabban sebez meg azzal, hogy meghagy minket a szegénységünkben, mintha meggyógyítana! Valójában nem annyira arra törekszik, hogy tökéletessé tegyen, inkább arra, hogy magához kössön minket. A tökéletesség – aszerint az elképzelés szerint, amit gyakran alkotunk róla – önelégültté és függetlenné tenne; ha viszont megsebződünk, szegényekké válunk, ugyanakkor közösségben leszünk Istennel. Ez az ami számít: nem egy ideális tökéletesség elérése, hanem az, hogy nem tudunk meglenni Isten nélkül, mindig hozzá kötődünk, szegénységünk és erényeink által egyaránt. Úgy, hogy szeretete szüntelenül ránk áradhasson, és szükségünk legyen arra, hogy teljesen nekiadjuk magunkat. Ez a kötődés fog megszentelni minket, és elvezetni a tökéletességhez.
„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
2 Kor 12.9

„Aki azt mondja: ismerem Istent, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság.” (1Jn 2,4)
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát… Mennyi hazug keresztény ártott az évszázadok alatt az ügynek, Isten ügyének! És árt ma is, képmutatóként, szeretetlenül, áskálódva, hiteltelenül. Adja Urunk, hogy észrevegyük a pillanatokat, amikor minket is erre az útra akar csalni a nagy Ámító! (Bogdányi Mária)


ARRA KÉRLEK

Arra kérlek, Uram,
védd és erősítsd hitemet,
láthatóan is,
érezhetően is.

Nem nagy csodákat kérek tőled,
hanem csak szereteted kicsiny jeleit,
amelyek szinte felismerhetetlenek.
Mindig megadtad ezeket,
akkor is, ha már minden reménytelennek
s elveszettnek látszott a végén.

Újra és újra meghallgattad imádságomat,
s csodálatosan megvigasztaltál,
meggyógyítottál,
s megmentettél.
Paul Roth


Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint a tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)


AZT A KEGYELMET KÉREM

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
Hogy testvéreimnek adhassam
Mindazt a szeretetet,
Melyet neked szeretnék adni; azt kérem,
Hogy eméssz fel engem szereteteddel;
Add meg nekem,
Hogy mások javát szolgálhassam,
Főként azokét, akiket senki sem szeret,
Akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
Amikor engem nem szeretnek;
Add meg nekem, hogy szeressek,
Amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
Hogy minden seb hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény
Se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem,
Hogy megértsem az eseményeket,
S hogy úgy éljek,
Mintha ma este meg kellene
Jelennem előtted.
Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Ámen
Kis Szent Teréz


Ha hiszel Istenben, és nincs Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.
Blaise Pascal


Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető. (indián szólás)


„Jézus ezt mondta: »Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.«” (Lk 10,20)
Köszönöm, Istenem, hogy veled és általad átélhetem az életemet felszabadító igazi örömöt! Add, hogy teljesen kitölthesse egész lényemet, és ne engedjem, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy ez az öröm irányítsa tetteimet. Járja át hála naponta szívemet irántad, de talán sose fogom tudni megköszönni, amit értem teszel. Kérlek, Uram, érezd ölelésem, lásd setesuta próbálkozásaim, halld meg elcsukló hangomat, és tudd, hogy akkor is örülök, ha néha nem tudok nevetni. Ámen. (Bogdányi Mária)


Kereszten haldokló
Kegyes Jézusom,
Jövök, én tékozló,
Hozzád, orvosom;
Nagy bűnökkel telten
Eléd térdepeltem:
Én kegyes Jézusom,
Tisztítsd meg a lelkem!


„Legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!” (Hag 2,4)
Nem politikus, nem kormánypárt, nem az unió mondja ezt – hanem az Úr, aki valóban velünk van, és ő valódi erő! Annyi üres szlogen cseng már a fülünkben, hogy nem hiszünk senkinek. Az ország a válságban fuldoklik – mint sokszor Isten választott népe is. És mindig kinyújtotta feléjük erős kezét. Hiszem, hogy ma sem az EU vagy más szervezet emelhet fel embert és országot, családot és gyülekezetet, csak az Úristen. (Kőháti Dóra)


Mind életünk, mind életenergiánk korlátozott, ezért ha elfoglaljuk időnket és erőnket a kicsiny dolgokkal, elveszítjük a nagyokat.


Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)


Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: “Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve… egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele.”
Nem szeretsz szenvedni? Menekülsz a fájdalomtól? Gátol, járhatatlan út számodra? Nem találsz örömet benne? Nem látsz benne értéket? Kellemetlen, ellenszenves? Ismered -e a Krisztus-rokonság törvényét? Így szól: minél közelebb vagy Krisztushoz, Ő annál mélyebb sebet ejt rajtad. Édesanyja állt hozzá legközelebb. Fájdalmas anya lett… Ezt tudnod kell!
Aki Krisztussal együtt menetel, az érje be az Ő ételével, az Ő italával, az Ő ruhájával. Mégha verés is az étel, könny is az ital, véres is a ruha.
Szabadnak lenni annyi, mint fiúnak lenni. A fiú is függ valakitől, szolgál valakinek, – de az a valaki az édesatyja. (Varga T.)



TE FOGOD ÁTALAKÍTANI SZÍVÜNK

Feltámadt Krisztus,
Te olyannak fogadod el szívünket, amilyen.
Miért kellene hát arra várnunk,
hogy megváltozzék a szívünk,
mielőtt elindulnánk feléd?
Te fogod azt átalakítani.
Lángra gyújtod lelkünk csipkebokrát.
Nyitott sebeinken át
árasztod belénk szeretetedet.
Éppen fájdalmaink által
termékenyíted meg a veled való közösséget.
Hangod megtöri éjszakánk sűrűjét,
és megnyílnak bennünk a dicsőítés kapui.
Roger Schütz