2017. január 16., hétfő

A nagy szentek Isten dicsőségére dolgoztak, de én nagyon kicsi lélek vagyok. Én az ő örömére dolgozom… és boldogan elviselném a legnagyobb szenvedéseket is, anélkül, hogy erről tudna, ha ez lehetséges volna… csak hogy mosolyt csaljak ajkára.

Kis Szent Teréz


A probléma nem annyira az, hogy az emberek elidegenedtek az egyháztól, hanem az, hogy az egyház idegenedett el egyre jobban az emberektől.
(Klaus Douglass)


A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.


„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)
Nemcsak emberkéz alkotásai lehetnek istenek, hanem minden, ami a szívünkben az első helyen áll, minden, ami megelőzi az élő, egy igaz Istent. Minden, amihez szívvel, lélekkel ragaszkodunk, ami nálánál fontosabb a számunkra. Minden, aminek az első helyet szánjuk az életünkben – legyen az pénz, hatalom, családtagjaink, egészségünk, lakásunk és még sorolhatnánk. Mindezek adhatnak több-kevesebb erőt, jelenthetnek kisebb-nagyobb biztonságot, szerezhetnek örömöt, de életünk valójában csak Isten által válhat valódi, élettel teli életté.
(Gazdag Zsuzsanna)


Azok a dolgok, amelyek pénzen megvehetők, nem lehetnek igazán értékesek.


Bármi legyen is, amire figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.


Dosztojevszkij híres regényében, a Karamazov testvérekben szerepel egy jelenet, amikor egy úri hölgy keresi fel Zoszima sztarecet. Ő egy szentéletű, bölcs szerzetes, aki általában csak meghallgatja a hozzá érkező embereket, máskor viszont bölcs tanácsokat ad nekik. A hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más embereken segítsen, életét nekik szentelje, ápolja a betegeket és gondozza a szenvedőket, de amikor arra gondol, hogy esetleg hálátlanságot fog tapasztalni jócselekedeteiért cserébe, akkor elszáll a bátorsága és elmúlik elszántsága. Úgy érzi tehát, hogy a szeretet megvalósítása csak ábrándozás marad.
A szentéletű szerzetes egészen meglepő módon válaszol neki: Bizony, ez csak ábrándozás! De te csak ábrándozz tovább, hátha egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet.


Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


Jóllakott ember van elég, de becsületes annál kevesebb. (Gorkij)


Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de ne apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több.
Spurgeon


Mikor egy családban szeretet és bűn összetalálkoznak, ha a szeretet igazi, a kettőnek kereszteződése fájdalmat szül, – és adva van a kereszt.
Stanley


Minden reggel ajánljátok magatokat és embertársaitokat Istennek, és helyezzétek testetek és lelketek a Szűzanya oltalma alá.


Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6,7)
Ki amit vet, azt aratja – ez az emberi élet örök igazsága. A nem bibliaolvasók is ismerik ezt mint közmondást. Életünk ideje egy hosszú vetésidő. És már ez idő alatt is aratunk, de az ítéletkor minden tettünk napvilágra kerül. Pál a legfontosabbra mutat rá: mi ugyan hihetjük, hogy nem lesz következménye annak, amit vetünk, ahogy élünk – de ezzel csak magunkat csapjuk be. Mit vetünk ma, az ökumenikus imahét kezdetén? Vessünk nyitott szívvel, béketeremtő, egymásnak Krisztus közösségében örvendező tetteket és szavakat!
(Kőháti Dóra)


Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz László)


„Pál írja: Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6)
Belekapunk ebbe-abba, azután félbehagyott levelek, meg nem valósult látogatások, évekkel ezelőtt elkezdett, félkész pulóverek jelzik csekély kitartásunkat. Bízzunk Istenben, ő nem feledkezik meg rólunk, határozott célja van, s milyen jóleső érzés, ha végre elhisszük: ebben mi is benne foglaltatunk! Ennek tudatában éld mindennapjaidat!
(Bogdányi Mária)


„Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.” (5Móz 11,16)
Ne legyen más istened rajtam kívül! Bizony, a felvilágosult, modern ember is ismer és imád más isteneket! Még ha nem tudja is, hogy aki vagy ami a szívét betölti, annak lett rabja, hiszen szolgálja, és függ tőle. Izrael népe és a mai ember számára ugyanaz az ige hirdettetik: a teremtő – s számunkra a megváltó és megszentelő – Istenen kívül ne lakjon más szívünkben. Őt imádjuk és szolgáljuk, és egyedül tőle kapunk meg mindent, ami életünket teljessé, egésszé, értelmessé teszi.
(Kőháti Dorottya)