2017. január 5., csütörtök

A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)


Amikor nem tudjuk, hogy mi lenne a jobb, gondolkodni, elmélkedni kell és tanácsot kérni, mert nincs jogunk a lelkiismeret bizonytalanságában cselekedni. A bizonytalanságban (ha megmarad) azonban ezt kell mondanunk: bármit teszek, jó lesz, feltéve, ha az a szándékom, hogy jót tegyek. Amit mi jónak tartunk, azt Isten elfogadja és jónak tekinti. Ne keseredjünk el, ha egy idő után azt látjuk, hogy mégsem tettünk jót. Isten a kezdeti szándékunkat nézi…


Bármi nagy legyen is valamely probléma, bonyolultsága sohase mondassa velünk eleve, hogy megoldása lehetetlen, mielőtt minden oldaláról végig nem tanulmányoztuk.
André-Gustave Citroen


Ha nagy csapás, vagy lelki fájdalom ér, gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Tehát… kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyüjtöttél, szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ember vagy, tehát szenvedned kell, de a szenvedésed nem tart örökké, éppen azért, mert – ember – vagy.
Márai Sándor


Hogy mit látunk, az attól függ, hogy hol helyezkedünk el. Perspektívánk együtt változik pozíciónk változásával.


„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” (Jel 15,4)
„Istent félnünk és szeretnünk kell”, tanultuk régen a Kis kátéból. Igen, félnünk kell őt, még ha sokszor nem értjük is akaratát, s ez a félelem majd távol tart bennünket attól, hogy rossz útra térjünk. Ha személyesen ismerjük őt, akkor nem kell félnünk a mindennapok gondjaitól, próbatételeitől, mert az iránta érzett szeretet kiűzi a félelmet. És ez fordítva is igaz – ha szeretem őt, és biztosan tudom, hogy szeret, már tudom a legfontosabbat: ismerem őt. (Balogh Éva)


„Magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.” (Zsolt 18,50)
Dávid győzelmi éneke egy olyan hitvalló embert állít elénk, aki nyíltan, bátran magasztalja Istenét a népek között. Mi jobbára a templomfalakon belül tesszük ezt – biztonságos, ismerős helyen. Nem vagyok híve a szekták által gyakorolt „lerohanós” térítő kampányoknak. De azért fontosnak tartom, hogy hiteles tanúja, tanítványa legyek Jézusnak a népek között. Ma hogyan mutathatom meg a körülöttem élőknek, hogy hozzá tartozom? Le tudom-e győzni kishitűségemet, bátortalanságomat? Ő késszé tehet arra, hogy magasztalhassam a népek között. (Varga Gyöngyi)


„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” (Ézs 53,6)
Hányan buknak bele adósságukba napjainkban! Tragédiákat okoznak a letörleszthetetlen terhek. Nincs kire tovább tolni. Fizetni kell. Egyszerű matematika pedig, mégsem rendezhető e földi adósságállomány sem. Istennel szemben mink van? Tévelygő, lázadó, bűnével őt megtagadó népe belepusztulna, ha „adósságát” rendeznie, magát tisztáznia kellene! Bárcsak egyre többen értenék meg, hogy Jézus értünk, a mi ügyünk rendezéséért halt meg, és térne meg tévelygőből az Isten útját járóvá! (Kőháti Dóra)


Ne mérgelődj azon, hogy nem tudod az embereket megváltoztatni és olyanná tenni, amilyennek szeretnéd, ha lennének, mivel még magadat sem tudod olyanná tenni, amilyen lenni szeretnél. (Kempis Tamás)


Nem az teszi a gazdagságodat, amit birtokolsz. Ha meg vagy elégedve azzal, amid van – ez a gazdagság.
Mark Twain


Nemcsak azokat fenyegeti veszedelem, akik távol tartják magukat Isten országának megterített asztalától. Lehet, hogy valaki odatelepszik az áldások boldog vendégei közé, s onnan vettetik ki.


Tudnunk kell, mire vagyunk képesek; több vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden. (Balise Pascal)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk ´áment´ ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el,hogy azzal áld meg. (Füle Lajos)



„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,25a)
Olvassuk-e a Szentírást? Járunk-e olyan egyházi alkalmakra, ahol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik? Meghalljuk-e, amit az Isten írott és hirdetett igéjében mond nekünk? És ha igen, akkor vajon engedjük-e, hogy megfeddjen, intsen és biztasson az az Isten, aki mindig, minden körülmények közt a javunkat akarja, vagy elutasítjuk őt, aki hozzánk, értünk és miattunk, a mi érdekünkben szól…? (Gazdag Zsuzsanna)