2017. január 2., hétfő

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni.


ÁLDJON MEG AZ ÚR!

Áldjon meg téged,
szívében őrizzen az Úr!
Vigyázza lépteidet,
töltsön el békéjével!
Áldjon meg téged,
szívében őrizzen az Úr!

Áldjon meg téged,
lelkeden őrködjön az Úr!
Irgalma hozzád hajlón,
óvjon meg minden bajtól!
Áldjon meg téged,
szívében őrizzen az Úr!

Áldjon meg téged,
lelkeden ragyogjon az Úr!
Örvendjen Benne a szíved,
mert szeret Ő mindörökre!
Áldjon meg téged,
szívében őrizzen az Úr!



Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról.
Henry Ford


Isten időzítése tökéletes… Néha talán visszatartja útmutatását, hogy ezzel vegyen rá, hogy még elszántabban keresd őt. Ne próbálj a kapcsolatot kihagyva csak a tettekre figyelni! Istennek sokkal jobban számít, hogy kapcsolatban legyen veled, mint az, hogy mit tudsz tenni érte. (Henry Blackaby)


Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.



Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)


„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)
Kézenfekvő megoldásokat keresek a problémák közepette. Megpróbálom először hideg józansággal végiggondolni a lehetőségek tárházát. Aztán nyugtalanabbul kutatom a választ, miközben bízom benne, hogy a vészhelyzet majd olyan energiát generál, amelynek a segítségével kimászhatok a csávából. Végül, amikor egyedül maradok a kétségbeeséssel, felküldök egy imát az égbe. Amikor pedig megoldódnak a gondjaim, a lelkemben átélt hála is megerősít. Legközelebb talán rögtön az elején ezt az imát kellene elmondani s a kétségbeesést elhagyni? (Balogh Éva)


Minél mélyebbről kezdünk, annál magasabbra érünk. (Don Bosco)


„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1)
Van valami „kegyelemszerű” abban, ahogyan az óév végével hirtelen új lendületet veszünk, eligazgatjuk – legalább gondolatban – a dolgainkat, feladatainkat. Tisztázzuk, hogy mihez kezdünk majd, mik a céljaink idén, mit szeretnénk, és mit nem. Isten oltalmára bízzuk magunkat, szeretteinket. Az ő békességével indulunk. Jó tudnunk, hogy ez a békesség mélyen Isten létében gyökerezik, onnan ér el hozzánk is Jézus Krisztus szeretete révén. Ő pedig nem csupán eligazít minket, mint egy bölcs tanácsadó, hanem megigazít: elrendez, helyreállít, teljessé tesz. Istennel megbékélt emberré teremt. (Varga Gyöngyi)


Most szeretnék megállni,
Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve
megfogni kezed.

Szemedbe nézve
látni önmagam:
hogy munkámban kegyelmed
üdvösség-terve van.

Indíts Lelkeddel
aztán újra el,
vezess a célhoz engem:
Aki Te leszel.

Ámen


Nagyon kérlek, Uram, adj nyitott szívet, hogy ha jössz, ne is kelljen kopogtatnod, hanem nyitottan találd az életemet!



„Nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,7)
Örök vágyunk a szentté létel. Örök terhünk tisztátalanságunk. Örök igyekvésünk, hogy megtisztuljunk. Jézus egészen közel ment a tisztátalanokhoz. Nem törődött a tiszták fanyalgásával, nem törődött semmiféle szabállyal, amely ezt tiltotta. Tudta, hogy egyvalami menthet meg minket, tisztátalanokat. Az, hogy ő megérinti életünket. (Koczor Tamás)


Nyögsz az iga alatt? Nincs nap kellemetlenség nélkül. Isten is mindig kíván valami nehezet. Nézd: amikor az Úr Ábrahámtól Izsákot kérte – máris kinyúlt az égből az a kéz, amely megragadta Ábrahám halálos csapásra emelkedő karját. Ez az Isten taktikája. Ha fájdalmasat követel, örömet tart készen. Elvesz egy természetes jót? Ad egy természetfelettit! Ajka követel – keze máris bőven osztogatja az áldást.

Semmitől sem kell félni, soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz… Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el – Igazságod!
Márai Sándor


Szabadnak lenni annyit jelent: önként engedelmeskedni, szabadon szolgálni Istennek.



„Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!” (Zsolt 97,1)
Nem az újévkor szinte kötelező vigadozás és mámor, a jövőtől való félelmek harsány vígsággal való eltakarása a hívő ember magatartása. Van okunk az örömre, a bizakodásra, a reményteli jövőre, de az ok ez: uralkodik az Úr – a világban és a mi életünkben. Ez az öröm nem a pillanaté, amely jön, majd elmúlik, hanem napról napra, évről évre velünk marad. Akkor is érvényes és valóságos, ha nincs felhőtlen jókedvünk, ha bánatunk van, ha aggódunk. Mert akkor is, mindig, mindenben velünk van Jézus. Ennek az örömnek mélysége, tartalma van. Éljük át, merítsünk belőle. (Kőháti Dóra)