2017. január 1., vasárnap

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.
Mahatma Gandhi


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)


Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)


Az igazi hit éppen akkor művel csodát, amikor a látszat-hit mentegetőzve hátrál. (Viktor János)


„Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Ef 4,15)
Az év első napján sokan éves tervet szőnek. Fejlődni, tanulni, rendet rakni életünkben, rendezni kapcsolatainkat – szép, pozitív célokat fogalmazunk meg ilyenkor. Pál apostol igéjét kaptuk mára. Ez az „újévi program” a keresztény ember számára nem egy évre, hanem élethosszra szól: növekedni a szeretetben. Örömöt hoz annak is, aki növekszik, és annak is, aki más növekedésének a részese lesz. Ám tudjuk, hogy ez nem megy magunktól! Pál rámutat, miként lehetséges: igazsággal és Krisztussal. Legyen velünk Isten szeretete, igéjének ereje, igazságának tisztasága és Jézus Krisztus kegyelme az új év minden napján! (Kőháti Dóra)


Azt mondtam egy angyalnak,
Aki az év kapujánál fogadott:
Adj nekem egy lámpást,
Hogy biztos léptekkel mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt:
Indulj csak a sötétbe,
És tedd a kezed Isten kezébe.
Ez jobb, mint egy lámpás,
És biztosabb, mint egy ismert út.
Boldog Új Évet Kívánok! – De mit is takar az a szó, hogy boldogság?



Elfogadhatod a múltat. Istennek egy bűn, egy cselekedet, egy döntés sem elég nagy részedről, hogy ne tudná kezelni vagy jóra fordítani (Róm 8,28). …
Örülhetsz a jelennek. Semmi szükség a „mi lett volna, ha…” című játékot játszani. A múlt meg van bocsátva és elmúlt, a jövő pedig Isten mindenre képes kezeiben van, tehát szabadon összpontosíthatsz a jelenre. …
Várakozással nézhetsz a jövő felé. Még ha hibákat is követsz el ma, Isten akkor is irányítása alatt tartja a jövődet. A Lélekben járva teljes életet élhetsz, anélkül hogy attól kellene félned, olyan hibákat követsz el, amelyek miatt kikerülsz Isten irányítása alól. Még akkor is, ha a dolgok szörnyen állnak, bízhatsz benne, hogy Isten akkor is véghezviszi az ő isteni tervét az életedben. (Jon Walker)



„Élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását. Karjába vette a gyermek Jézust, áldotta az Istent, és ezt mondta: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.”” (Lk 2,25.28–30)
Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem – ahogy Keresztelő mondja majd néhány évvel később. Az öregember egy csecsemőt tart a kezében, aki valószínűleg semmiben sem különbözik a többi, vele egykorú gyermektől. De Simeonnak megadatik látnia a lelkében, hogy mivé lesz majd ez a gyermek. Simeon most már békével távozhat ebből a világból. Bárcsak tudnék így elmenni valahonnan egy befejezett feladat után! Ilyen hálás, csöndes szívvel, ekkora békességben. A biztos tudattal a lelkemben, hogy te meg én örökre együtt maradunk, bárhová térek is. (Balogh Éva)


Ha az ember boldogságának legmélyebb okait keresed, azt találod, hogy nem a pénz, a vagyon, a luxuslakás annak oka, sem az édes semmittevés, sem a folytonos hajsza, sem a pillanatnyi sikerélmény, sem az élvezet.
A boldogság titkát a lélek mélységében, az imádságban, a kis dolgok feletti apró örömökben, a meleg családi otthonban, mások önzetlen segítésében, az egyszerűségben találod.
A boldog emberből hiányzik az őrült mohóság és kapzsiság. A boldog embernél nem látod, hogy nyugtalan, rohangál, kapkod, másokat fúr és keserít. Nem látod nála az önteltséget, a büszkeséget, nem látod őt gőgösnek, dölyfösnek, fösvénynek. Inkább a nyugodt derű jellemzi őt.
Tudsz -e egy virágnak, egy játszadozó gyermek ártatlan mosolyának önfeledten örülni? Ha igen, akkor gazdagabb, boldogabb vagy, mint egy olyan vagyonos ember, akinek mindene megvan, amiről csak álmodni képes, – s aki mégis mindig elégedetlen marad. Semmiben sem találja örömét, mert mindig többre vágyik és félti, hogy elveszítheti, ami ma még az övé… Nem a vagyon és az élvezet teszi életedet gazdaggá és boldoggá, hanem a szeretet és a lélek öröme.
Célom: a dolgokon én legyek az úr, s ne rajtam a dolgok.
Horatius

Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk. (Richard Exley)


Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.


Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
Nicolae Balot


Ismeretlen úton indultam el. Nem tudom ugyan, hogy hova vezet majd az út, s milyen tájakat kell majd bejárnom, milyen az éjszakák, a hajnalok színe. Csak azt tudom, hogy ha egyszer erre az útra lépünk, már nem fordulunk vissza, tovább kell rajta haladnunk…
Még félelem bujkál ugyan bennem, de ugyanakkor szívem reménytől duzzad, és dalolni van kedvem. Ki tudja megmondani, mi történik velem? Ma is egy út nyílt meg előttem. S nincs a világnak az a hatalma, amely megakadályozhatna abban, hogy ezt az utat kövessem, mert érzem, hogy az időn túl ez az út folytatódik…


Isten adja a forrásokat, de mindenkinek magának kell merítenie azokból.


MINDEN JAVUNKRA VAN
Új esztendő… Nem tudja senki sem,
hogy mi vár reá, merre, hova lép.
Az ismeretlenség ködébe rejtve
mi van: örvény, orom vagy szakadék?

Nincs kikövezett út, egyenes pálya,
biztos cél felé vezető sínek.
Hogy a holnap titkát is kitalálja,
nem adatott meg soha senkinek.

Úgy megyünk a jövő felé, akárha
sötétbe lépnénk… De örvény, verem
felett – jó tudni – védőn alánk tartja
hűséges karjait a kegyelem.

Öröm, bánat, élet, halál, akármi jöhet,
a szívem mégse nyugtalan,
tudom: “Kik Isten szeretik, azoknak
minden javukra van!”
Bódás János


Mindent elvehetnek az embertől, egy dolog kivételével: nem vehetik el azt a végső jogot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen helyzetben, hogy a maga útját járja.
(Viktor E. Frankl)


„Mit ér a bölcsek bölcsessége, ha megvetették az Úr igéjét?” (Jer 8,9b)
Szőhetünk szép és nagyszabású, motiváló terveket az új évre. Ám ha kihagyjuk belőle Istent, ha igéjét nem vezérfonalként és napi lelki táplálékként olvassuk, ha nem ez a fundamentum, a kötőanyag, a támasz, vajon hová, meddig jutnánk a magunk bölcsességével? Urunk, vezess minket 2010-ben, hogy a jó úton járhassunk. Áldást, erőt, kitartást, terveink sikerét tőled kérjük. Rád bízzuk magunkat mindenestül. (Kőháti Dóra)


OLY JÓ TUDNI AZT…
Oly jó tudni azt, kezedben az életem,
Benned, Uram, csak Benned nyugszik el.
Nálad béke vár, vigyázol rám szüntelen,
Őrizd meg szívemet, Tiéd hadd legyen.

Gondok jönnek, nő a sötétség,
Ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
Ám nem félek, tudom, nem hagysz el,
Mindig itt vagy mellettem.


Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.
Greg Leroy