2016. december 27., kedd

A Krisztussal való közösség, az emberi közösséget is befolyásolja. (Herczeg Pál)


A szeretetet nem lehet patikamérlegen lemérni. Ne számítgasd hát előre, hogy mennyit is adjál belőle a rászorulóknak, hogy milyen messzire menj a szereteteddel… Legyen önzetlen a szereteted! Az a szeretet, amit az ember méricskél, már nem szeretet, hanem számítás, üzlet. Azzal nem szerzel igazi örömöt, és ilyen szeretettel nem leszel te sem boldog. A spontán szeretet azonban valami csodálatos dolog. A spontán szeretet férjedhez, feleségedhez, gyermekedhez, szüleidhez, barátodhoz, egy szenvedő embertársadhoz az utcán, valakihez, akit mindenki kerül…


„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”” (Mt 2,1–2)
Hát nem a fővárosban kell keresni egy királyt?! Rezidenciákban, palotákban? Ma pedig tőzsdeszékházakban vagy bevásárlóközpontokban? A bölcsek ebben a kérdésben mintha e világ szerint gondolkodtak volna. És én hol keresem őt? Tudok-e különbséget tenni a külső csillogás és a belső fény között? Felismerem-e ezt a csöndes, kitartó, néha alig látható fényt, amely az ő jelenlétét adja tudtomra? Kétezer év elteltével most én is szeretném megtalálni ezt a csillagot, hogy őhozzá vezessen… (Balogh Éva)


Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jn 1.5-10


Csak kétféle ember van: igazak, akik bűnösnek, s bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)


Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)


Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket. Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak. Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte! És közben. (…) Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról, ami az én számomra minden.
(Charles Péguy: A gazda és a vendég)



„Márta így felelt: »Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.«” (Jn 11,27)
Én hiszem… Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét! (Kőháti Dóra)


Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)


Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem sokkal inkább lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni; odaajándékozni életünk – ez a karácsony igazi szelleme.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.


„Tied vagyok! Szabadíts meg!” (Zsolt 119,94)
Szabadíts meg, Istenem, és add, hogy valóban, teljesen és mindörökre a tied lehessek! Szabadíts meg a bánattól, a félelmektől, ne engedd, hogy hitetlenné, tagadóvá tegyenek a nehézségek. Adj olyan örömöt, amely nem veszi el józanságomat, amely megtart a helyes úton, és nem tesz gőgössé, másokat lenézővé. Adj mindenből pont annyit, amennyi elég – és én magamat hadd adjam neked oda mindörökre! Ámen. (Kőháti Dóra)