2016. december 25., vasárnap

S az Ige testté lett… (Jn 1.14)

A Gyermeknek, ha szemébe tekintek benne ragyognak, nap, hold, csillagok, Anyja szemei s a Te szemeid Istenem, a Te szemeid azok…


A karácsony örömhír – elejétől a végéig.


„„A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”” (Lk 2,20)
Az Isten cselekvésének tanúja, mint a pásztorok, örömöt, eufóriát érez. Igen, minden úgy történik, ahogyan Isten mondja, ígéri, üzeni! Isten megtartja szavát. Még annál is messzebb megy el, mint az ember valaha elképzelné. A megtért ember szeme végre felnyílik, megérti az ige üzenetét, és átéli, hogy Isten valóban megváltja és szeretetébe fogadja. Ez dicsőítést és magasztalást vált ki belőlünk. Az ég és a föld „összeér”… Nyissuk ki a lelkünket, fogadjuk be Isten minket átformáló, lelket megújító, betöltő jelenlétét! (Kőháti Dóra)


A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvő kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tőrbe csalná a kor legműveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál. (D. Szebik Imre)


Aki okosan szeret, az nem tekint annyira szerelmének ajándékaira, mint az ajándékozónak szeretetére. (Kempis Tamás)


„Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” (Lk 2,17)
Személyes élménnyel, érintettséggel átfűtve kellene megélnünk minden karácsonyt. Azzal a gyermekkori csodaváró hittel, amely olyan könnyen elkopik bennünk. Figyelmünket az isteni ajándékokra irányítva: a „velünk az Isten” csodájára, jelenlétének misztériumára. A megbizonyosodás egyértelműségével. (Balogh Éva)


Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.


CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.


Ha nincs szívedben karácsony, nem fogod megtalálni a fa alatt sem.


Isten kegyelme megjelent. Íme ezért a fény ünnepe karácsony. Nem teljes fény, amely nappal mindent beborít, hanem születő fény, amely meggyullad éjszaka és szétárad a mindenség egy határozott pontjából kiindulva, a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek világra jött. Valójában Ő maga a fény, amely szétárad, miként a karácsonyt ábrázoló sok képen látjuk. Ő a világosság, amely megtöri a homályt, szétoszlatja a sötétséget, és lehetővé teszi, hogy megértsük létezésünk és a történelem értelmét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló felhívás, hogy nyissuk meg a szívünket és lelkünket az élet misztériumának. Találkozás a halhatatlan élettel, amely halandó lett karácsony misztikus eseményében.
XVI. Benedek


Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)


Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
Charles Dickens


Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van! (Tolsztoj)


S az Ige testté lett…
Jn 1.14


„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Egy áruházban piros szívekkel voltak tele a polcok, hogy „a szeretet ünnepére” dekorációként vigyük haza őket, így csempésszük be életünkbe a szeretetet karácsonyra. Az Isten szeretetét ünnepeljük ma, s minden korábbi előkészület, minden díszlet és eszköz céltalan, üres, értelmetlen és értéktelen, ha nem a lényeget látjuk. Ez a szeretet lejött a földre, és most, mikor a betlehemi gyermeket imádjuk, örömünk és hálánk ahhoz az Istenhez száll, aki mint Megváltónk egészen a Golgota keresztjéig ment el. Jézus, előtted állunk, téged köszöntünk, hozzád imádkozunk, köszönjük, hogy megmutattad, hogy milyen a szeretet! (Kőháti Dóra)