2016. december 20., kedd

A föld gyorsan lakhatatlanná válna, ha az emberek nem tennék meg udvariasságból azt, amit szeretetből képtelenek megtenni. És megfordítva: a világ csaknem tökéletes lenne, ha mindenkinek sikerülne szeretetből megtennie azt, amit csak udvariasságból tesz meg.


A Földön megélhető tragédiák vízszintes irányban hatnak, az Ég felé, az Isten felé való utunkat nem akadályozhatják meg. (Böjte Csaba)


A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.


A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza)


A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. (Thornton Wilder)


Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és “jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi “meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János


ADVENTI IMA


Látod, Istenem, milyen esendő vagyok?


Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, ha szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…


Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.


Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból!


Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – ember módon, emberien.


Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.

Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.


Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!


Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.


Adj békét, mindnyájunknak, Uram!


Ámen!



Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből.
Ne várjunk semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.


Az evangélium elhozta a korrupciótól való megszabadulást és az ember Jézushoz való hűségében válhat igazzá. Az igaz ember hűségből él.
(Hamvas Béla)


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. (Michel Quoist)


BÉKE
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
Reményik Sándor


„Futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Szombaton inkább leállna az ember. Túl sok a hétköznapok futása, túl sok a cél, túl fáradtak vagyunk már minden újabb futáshoz, minden újabb célhoz. Akik ilyenkor kirándulni indulnak, talán mégis megértik ezt az érzést. Nem robot az, ami felé tartunk, hanem boldog fáradtság, a ránk váró nagyszerű utak, a valódi célok, távoli titkok. (Koczor Tamás)


„„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”” (Róm 12,18)
Nézzük végig huszonnégy óránkat: hányszor voltunk békétlenség okozói? És hányszor elszenvedői? Hány ingerült mondat, gonoszkodás, bántás indult ki tőlünk, és érkezett hozzánk? Jó így élni? Lehet így élni, harcban, küzdelemben a világgal? Talán csoda kellene, hogy békében tudjunk élni? A fenti mondat Pál apostoltól származik! Őt megbékéltette Isten, felragyogott neki a Krisztus. Tudta, hogy nincs lehetetlen. Az ünnep fényei között lássuk meg a legragyogóbb fényt, a békesség hozóját. (Kőháti Dóra)


Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik.


Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!



„Megmenti a nincstelent, a szegény embereket megsegíti.” (Zsolt 72,13)
Ma a tévében egy ismert segélyszervezet képviselői beszéltek egyre sokasodó munkájukról. Mennyi a szegény, a rászoruló, a magányos, a nélkülöző. Szeretetéhségről beszéltek, hiszen ők, akik nap mint nap a legelesettebbek mellett vannak, tudják, hogy milyen embermentésre van szükség napjainkban. Ami éhség is, de messze nem csak testi! Ha segíthetünk egymáson, ne mulasszuk el. S adjunk abból az örömbe és bizonyosságba fordult reményből is bőven, amelynek ünnepére készülünk e napokban: hogy az ígért Megmentő, a Megváltó megérkezett ebbe a világba. (Kőháti Dóra)


„Odament Jézushoz egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”” (Mk 1,40)
A mi akaratunk igen szűk határok közé van szorítva, gyakran képtelen arra, hogy tetteink mozgatórugója legyen. Az emberi akarat mindig alávetett: vágyak, ügyek, hatalmak szolgálója, s többnyire mégis függetlenségre, önrendelkezésre törekszik. Jézus akarata szabad, ám ő azt páratlan módon mégis önként, mindenben engedelmes Fiúként rendeli alá Atyja akaratának. A történet folytatásából tudjuk: Jézus akarta, hogy ez a leprás meggyógyuljon betegségéből – az ő Isten rendelkezésére bocsátott akarata előtt pedig nincsen akadály. (Smidéliusz András)


Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked éltessen minket; – segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!

Jeruzsálemi Szent Cirill