2016. december 4., vasárnap

A bűnök bűne, mely magában foglalja valamennyit, az, hogy függetlenek akarunk lenni Istentől.



„Aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lk 22,26)
Nagy – kicsi; vezető – szolga; első – utolsó. Isten közelében ezek a fogalmak is helyükre kerülnek: megfordul mindennek a rangsora. Mi nagyokká és vezetőkké akarunk válni, mert ebben az uralkodásban, a (nem létező) függetlenségben véljük-vágyjuk megtalálni a boldogságunkat – hiába. Krisztus pedig annak a nagyságát hirdeti, aki mellett az utolsóságunk és a szolgaságunk valódi, elvehetetlen örömmé válik azáltal, hogy ő lesz úrrá és elsővé az életünkben. (Eszlényi Ákos)

Amikor aggódsz, nem bízol Istenben. Ha bízol Istenben, nem kell aggódnod. A döntés a tiéd.


Az Isten szeretet, nagylelkűség és megbocsátás; ha hiszünk ebben, sosem fogjuk hagyni, hogy a gyengeségeink megbénítsanak. (Paulo Coelho)




„Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!” (Zsolt 72,11)
A történelem arról szól, hogy a föld népei időről időre hogyan próbálják uralmuk alá hajtani egymást. A királyok, császárok és diktátorok saját népüktől is elvárják, hogy őket szolgálják. Isten uralmáról és Isten szolgálatáról azonban se a vezetők, se a vezetettek nem akarnak hallani. Pedig Isten szolgálata az egyetlen, amely nem szolgaság. Itt a földön – király vagy közember – csak akkor lehet szabad, ha Istent szolgálja, ha akarata szerint, neki felelősen él a ráruházott kis vagy nagy hatalommal. (Véghelyi Antal)


Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.

Montaigne


Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)




„Jákób megfogadta Istennek: Bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” (1Móz 28,22)
Jákób menekül testvére jogos haragja elől, és bizonytalan jövő felé tart. Az úton találkozik Istennel, aki megígéri, hogy vele lesz, és megőrzi. Jákób ennek hatására megfogadja, hogy tizedet fog adni mindenéből. Van, aki azt gondolja, hogy csak a kisegyházak tagjai fizetnek tizedet. Valójában nálunk, evangélikusoknál is vannak olyanok, akik anyagi javaikat Istentől kapottnak tekintik, ezért fizetésük tizedét önszántukból egyházfenntartásra, adakozásra, jótékony célra fordítják. Hálás a szívük, és tudják, hogy emiatt nem szenvednek majd hiányt. Jó példa ez, amelyet jó lenne, ha minél többen követnénk! (Hulej Enikő)


JÉZUS KRISZTUS, VILÁGOSSÁGUNK!


Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a világot,
hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd
az üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét.
Amikor bensőnkben felizzik a megbocsátó szeretet,
szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

Roger testvér


Míg az emberek között vagyunk, gyakoroljunk emberiességet. …Ne törődjünk a veszteséggel, sértéssel, gyalázással, szurkálódással. Viseljük el nagylelkűen a rövid ideig tartó kellemetlenséget. (Seneca)




Nagyon sok oka lehetne Istennek arra, hogy ne foglakozzon veled, és alkalmatlannak találjon arra, hogy Őt szolgáld. De ne aggódj, hanem inkább nézz meg néhány embert a Bibliában:
- Mózes dadogott.
- Jákob hazudott.
- Jónás menekült Isten elől.
- Péter 3-szor megtagadta Jézust.
És még sorolhatnánk…
De Isten soha nem hív állásinterjúra! Ő nem úgy alkalmaz és rúg ki, mint a munkahelyen a főnök. Ő sokkal több egy szerető apánál és egy főnöknél. Nem teljesítménybérben fizet nekünk, nem süket, ha hozzá kiáltunk, nem vak, hogy ne lássa szükségeinket.
A Sátán azt mondja: „Te értéktelen és haszontalan vagy!”
Jézus azt mondja: „Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, az talál; és aki zörget, annak megnyittatik.”
A Sátán visszanéz a múltba, hogy mit tettél rosszul és vádol.
Isten visszanéz a múltba és látja Jézus Krisztust a kereszten.
Tény, hogy Istennek ezernyi oka lehetne arra, hogy ne foglakozzon velünk és eltaszítson magától. De mégis szeret minket, és nem törődik gyengeségeinkkel, ahogy kinézünk, amit tettünk, amilyen tökéletlenek vagyunk és gyengék, mert csakis Ő tesz alkalmassá arra, amit eltervezett. Tehát ne magadra nézz, hanem Jézusra! Keresd Őt és engedd, hogy munkálkodjon benned!



Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem lehet Jézus tanítványa az, aki nem követi mesterét mindenben, még a kereszthordozásban is. Az élet nehézségei, a betegségek, a szenvedés mind-mind olyan keresztek, amelyek ránk nehezednek. Van, aki csak kényszerből, kedvetlenül és haraggal hordozza, mert nem ismeri fel nevelő hatását. Mások türelemmel és örömmel hordják. Vianney Szent János, a papok védőszentje prédikálta egyszer, hogy ha valóban szeretnénk Istent, szeretnénk a keresztet is. És ebben biztosan nagy igazság van, elegendő csak Jézus példájára gondolnunk. A mi Urunk az Atya iránti szeretetből tett meg mindent a mi megváltásunkért. Legyünk bátrak, s ne meneküljünk életünk keresztjei elől, mert azok vállalása jelzi, hogy mennyire szeretjük Istent.

Horváth István Sándor



„Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!” (Zsolt 27,9b)
Sokszor gondolkozom azon, miben is ragadható meg Isten segítsége. A zsoltáros azt mondja: szabadító. A szabadításban fedezi fel Isten cselekedetét. Van bőven, ami fogva tart: engem leginkább a szorongás, az aggodalom, a félelem. Lebénítanak, gúzsba kötnek. Szabadító segítségem csak egy van: Istenem. Hozzá kiáltok én is. (Heinemann Ildikó)