2016. november 26., szombat

A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.
Antoine de Saint-Exupéry


„A béke és a bizalom erőt adna nektek!” (Ézs 30,15)
Ennek az igének a folytatása így hangzik: „De ti nem akarjátok…” Isten nagyon szomorú, amikor látja, hogy népe a vesztébe rohan. Isten óvni akarja népét a háborútól, a hadakozástól, mert az megtizedeli, legyengíti őket. Mégsem hallgatnak rá. Nemcsak az akkori népnek adott volna erőt a bizalom és a béke, hanem a mienknek is. Az ellenségeskedés, a gyűlölködés, az oktalan versengés és egymás fölé kerekedés legyengít, beteggé tesz. Mennyivel előrébb tartanánk, ha békességben és egymásban bízva támaszkodnánk egymás tudására, és keresnénk meg az utat, amelyen járhatunk. (Heinemann Ildikó)


A hit bizalom és meggyőződés. A hit Isten ajándékának az elfogadása. A hit előlegezett köszönet és hála. A hit Isten kegyelmi ajándékának az értékelése: nem hiszékenység, hanem életminőség… A hit mennyei minőség. (Udvarnoki Béla)


A szerelem ékköve a hűség, próbaköve a házasság. (Törzsök Károly)


A szeretetnek az iránymutatója eredetileg nem ránk mutatott, hanem tőlünk el. A Sátán fordította felénk. (Shürman)



A szív vértanúsága, a lélek rejtett szenvedése, és az, amit senki sem lát, az az igazi kereszt.
Kis Szent Teréz


A világ egy fékevesztett folyó. A mennyországhoz felfelé kell evezni a folyón, keményen küzdeni azért, hogy odaérj. Nincs helye az önteltségnek, vagy az olyan elégedettségnek, amely tulajdonképpen lustaság. Nem maradhatsz tétlen! Vagy evezel és felfelé haladsz, vagy mozdulatlanul ülsz, és visz a víz lefelé. Ha nem csinálsz semmit, a víz elsodor, ki a mély, sötét óceánra, ahol megfojtanak az élet aggodalmai és égető vágyai. Ha lefelé evezel, ez a sors még hamarabb a tiéd lehet.
Evezz szembe az árral! Küzdelemben és fájdalomban lesz részed, de jutalmad a Szeretet békéje és öröme lesz, amelyet senki és semmi nem vehet el tőled.


„Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.” (Mt 10,19)
Krisztus ezekkel a szavakkal küldte ki a tizenkettőt, hogy hirdessék az evangéliumot: „Elközelített a mennyek országa!” Kétezer év óta sem a feladat, sem az örömüzenet, és Istennek hála, ez a körülmény sem változott meg. A mit és hogyan ma is adatik a Lélek által. Ezért biztatja Jézus mai tanítványait is: ne aggódjatok. Atyátok Lelke majd teljesíti az emberekért ezt a lehetetlen feladatot. (Eszlényi Ákos)


Amikor ablakunkat kinyitjuk a menny felé, a menny ablaka is kinyílik számunkra. Isten a nyílt szívűséget bőkezűséggel viszonozza. (Spurgeon)


Az Újszövetség emberei nem spekuláltak Istenről, hanem közösségben éltek Vele. (Stanley)


Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: – Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: – Anyám, megértettem.


Hűnek lenni annyit jelent:
Ott lenni, ahova Isten állít,
azt tenni, amit tőlünk követel,
eltűrni, amit ránk mér.
Zeller


Mi megsérülünk és elszakadunk egymástól. Isten gyógyít és egyesít. Mi messzire helyezzük Istent. Isten azt mondja nekünk: “Én bennetek élek, ti énbennem.” Mi kerítéseket építünk egymás közé. Isten azt mondja nekünk: “Egy testnek vagytok a tagjai.” Sokan félreértelmezik a szeretetet. Olyan érzelemnek tartják, amit egy másvalakinek vagy valaminek a vonzó hatása vált ki. A szeretetnek azonban nem a vonzalmon kell alapulnia. A szeretet inkább hozzáállás, amivel az Isten önmagához és a teremtéshez fordul. Nem olyan hozzáállás, amivel Isten a teremtés egy részéhez fordul. Isten szeretete egyetemes, Ő ugyanúgy árasztotta a kegyelmét Hitlerre, mint Assisi Szent Ferencre. A különbség a fogadókészségükben volt.
Az a szeretet, amelyre Krisztusban meghívottak vagyunk, egyetemes szeretet. Ez a szeretet nem olyan hozzáállás, amivel Isten egy részéhez, önmagunk egy részéhez vagy a teremtés egy részéhez fordulunk. Ugyanis, ha valaki az élete során durva és türelmetlen az emberekhez, sokakat pedig még meg is vet, elítél és elutasít, aztán pedig kijelenti, hogy egy valakit szeret, ez ellentmondás; az igaz szeretet egyetemes.
E felé az egyetemes szeretet felé vezet minket Krisztus a példájával és a tanításaival. Azért, hogy Istenhez hasonlóan egyetemesen szeressen, mindenkinek küzdenie kell. Küzdelem, hogy helyesen értékeljük és szeressük önmagunkat, Istent, a többieket és a természetet. A szeretet a megélt igazság.
Nem könnyű a szeretet ösvényét járni. Jó adag önmegtagadásba kerül megengednünk Istennek, hogy szóljon hozzánk a bensőnkben. Néha fájdalommal és lemondással jár az igazság elfogadása és megélése. Mégis százszorosan megéri az Igazság útját választanunk, mert ez a béke, a szabadság és az élet útja; és ez az egyetlen út, amely hazavisz.


Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.


Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. (Bethlen Gábor)


Nem szeretheted, akit vagy amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.


„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil 4,4–5)
Holnap advent első vasárnapja. Végre! Az egyházi év kezdetén örömmel nézzünk előre! Az Úr közeledik felénk, a világosság felgyullad a sötétben. Ha fájdalmat, terhet, gyászt cipelünk magunkkal, most azt is letehetjük, és kérhetjük ismét Isten kegyelmét az új egyházi esztendőre. Öröm – ez legyen ismertetőjelünk, nekünk, akik az ő nevében indulunk útnak. Öröm az Úrban és fény és szelídség. A világ nagyon híjával van az utóbbinak is, legyünk hát mi is fényhozók. Azzal az örömmel, hogy a mi jézusi Fényforrásunk sosem huny ki! (Kőháti Dorottya)


„Pál írja Timóteusnak: Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” (2Tim 2,1)
Drága kincset bízott ránk Isten, amikor Jézussal találkoztunk, és bizalommal kezébe helyeztük életünket. Ennek megőrzése és továbbadása bízatott ránk. Kegyelem az, hogy kaptuk, és az is, hogy erősödhetünk benne. „Kegyelem, nagy kegyelem, / Hogy ő a vezérem. / Bár néha csügged szívem, / És ellankad imám, / De Lelke őriz híven, / S új erő árad rám.” (EÉ 568) (Tóth-Szöllős Mihály)

SZŰZ MÁRIÁHOZ

Ha valami fáj, Neked panaszkodom,
kinek mondhatnám,
hallgass meg édes Szűz Anyám.
Nehéz óráimban adj nekem erőt,
hiszen Te vigasztalsz sok-sok szenvedőt.
Nálad minden bűnös oltalmat talál,
a benned bízóknak nem fáj a halál.
Tőled távozóknak bánatuk soha nincs,
akik arra kérnek: Mária segíts…
Hozzád imádkozók árvák anyja vagy,
akinek jósága véghetetlen nagy.
Téged dicsérni nem szűnik a szám,
emelj magadhoz édes Szűz Anyám.